Taniguchi Kenzo (丹下健三)

Taniguchi Kenzo (丹下健三 TANGE KENZO)

Kagawa prefektúra épülete (香川県庁舎) 1958, Takamatsu, Kagawa prefektúra (香川県高松市)

Nemzeti Jogi Játékpálya, első és második sportcsarnok (国立代々木競技場第一・第二体育館) 1964, Shibuya, Tokió (東京都渋谷区)

Japán Világkiállítás helyszínének főépületei és fesztivál tér (日本万国博覧会会場基幹施設計画・お祭り広場) 1970, Suita, Oszaka prefektúra (大阪府吹田市)

Tokiói városháza (東京都庁舎) 1991, Shinjuku, Tokió (東京都新宿区)

Egyesült Nemzetek Egyetem (国際連合大学) 1992, Shibuya, Tokió (東京都渋谷区)

Fuji Television székhely épülete (フジテレビ本社ビル) 1996, Minato, Tokió (東京都港区)

Új Kagawa prefektúra épülete (新香川県庁舎) 2000, Takamatsu, Kagawa prefektúra (香川県高松市)

Tokiói Dóm Hotel (東京ドームホテル) 2000, Bunkyo, Tokió (東京都文京区)

Tokiói Prince Hotel Park Tower (東京プリンスホテルパークタワー) 2005 (jelenleg: The Prince Park Tower Tokyo) (現・ザ・プリンス・パークタワー東京） Minato, Tokió (東京都港区)

1939-ben (昭和14年) Taniguchi a "Modern építészet" (現代建築) című folyóiratban publikálta "Michelangelo dicsérete - Bevezetés Le Corbusier-elméletéhez" (ミケランジェロ頌-ル・コルビュジエ論への序説として-) című értekezését [2. megjegyzés], majd 1941-ben (昭和16年) a Maekawa Kunio (前川国男) építészeti tervezőirodájában dolgozott a Kishi Emlék Sportcsarnok (岸記念体育会館) [3. megjegyzés] tervezésén, de neve csak 1942-ben (昭和17年) a Nagy-kelet-ázsiai építési emlékműterv (大東亜建設記念営造計画) [4. megjegyzés] pályázatával és a következő 1943-as (昭和18年) Bandungban lévő japán kulturális központ (在盤谷日本文化会館) pályázatának megnyerésével vált ismertté.

Ugyanekkor, a második világháború utáni japán építészet kezdetét jelentő, akkori legnagyobb pályázaton, a Világbéke Emléktemplom építészeti tervpályázatán (世界平和記念聖堂の建築競技設計) is nagy figyelmet kapott, de a megrendelő, a katolikus egyház elutasította Taniguchi terveit, mert hasonlítottak Oscar Niemeyer (オスカー・ニーマイヤー)terveihez, a brazíliai Pampulha-i Szent Ferenc kápolnához (サン・フランシスコ礼拝堂) látható parabolaszerű héjszerkezet nem vallásos, hagyományos formája és rossz akusztikája miatt. Taniguchi terveit elutasították (nem volt első díj, csak második díjat kapott). A kivitelezést végül a pályázat egyik bírója, a Corbusier-iskolát képviselő Taniguchi terveit erősen bírálat alá vevő expresszionista Murano Togó (村野藤吾) kapta, ami hatalmas botrányt kavart a japán építészetben [7. megjegyzés].

Taniguchi ezen projektbe Isamu Noguchi (イサム・ノグチ) részvételét is erősen támogatta, de a Hirosimai Békeemlékváros Építészeti Szakbizottság elnöke, egyben Taniguchi mestere, Kishida Hideto (岸田日出刀) erőteljesen ellenezte, mondván, hogy "a bombát ledobó amerikaiak munkája, vajon a halottak lelkének megnyugtatására szolgál-e?", így Noguchi terveit elutasították, és maga Taniguchi lett a síremlék tervezője [19].

1970-ben (昭和45年) az Oszakai Világkiállításon (大阪万博) Nishiyama Uzo (西山夘三) Kiotói Egyetemi professzorral közösen volt a főproducer, és ő tervezte a kiállítás központi létesítményét, a fesztivál teret is (お祭り広場).A "nagy tetőt" egy forradalmian új emelő rendszerrel emelték fel, melyet Okamoto Taro (岡本太郎) Naptornya tör át, ami máig legendás történet.

Építészeti stílusa alapvetően modernista volt (建築のスタイルは本来モダニズム系統であり) éskezdetben a posztmodern építészetet puszta díszítésnek tekintette, de később, pályafutása végén a tokiói városháza, a Nikkō Tōshō-gū új irodája és más munkái esetében is felhasznált posztmodern elemeket (当初はポストモダン建築を単なる意匠だと批判していたが、晩年にはポストモダンの傾向も取り入れた東京都庁や日光東照宮客殿・新社務所などの作品もある) . Utolsó nagy munkája, a tokiói új városháza a párizsi Notre Dame székesegyház gótikus stílusú ikertornyainak formáját idézi, a homlokzatot bonyolultan domborítja és mélyíti az árnyékolás érdekében, valamint a homlokzat betonlemezeire kétféle gránitot helyezett el, hogy a látszat ellenére ablakhatást keltsen, és a tényleges ablakkeretnél is finomabb osztással hangsúlyozza a monumentális hatást [15. megjegyzés]. Taniguchi szavai szerint a rácsos ajtóra emlékeztető dizájn japán hatást kelt, ugyanakkor az információs korszakot IC (integrált áramkör) rácsmintával szimbolizálja, ami a posztmodern jelleget adja [25].

A japán modern építészet a második világháború előtt is a nyugati fejlett országok szintjén állt, de Taniguchi tokiói olimpiai beltéri sportkomplexuma (代々木体育館) révén először egyértelműen a világ élvonalába került [26]. Ezután a japán építészet a nem-nyugati országok keretein túlmutató, minőségben és mennyiségben is kiemelkedő helyet foglalt el a világ építészetében, utat nyitva az utódok számára. A második világháború utáni japán építészet egyik legfontosabb alakja, a Showa-korszak állami projektjeit vállaló építész, a gazdasági fellendülés és a fejlesztések leállása után, az Oszakai Világkiállítás után, tevékenységi köre szükségszerűen a Közel-Keletre, Afrikába és Délkelet-Ázsiába, a fejlődő országokba terjedt ki. Egyetlen kivétel Olaszország.

A tokiói városháza (új városháza, 1991-ben készült el) esetében meghívásos pályázatot tartottak, és amint azt sokan várták, Taniguchi terve nyert, aki szoros kapcsolatban állt akori tokiói kormányzóval, Suzuki Shunich-cal (鈴木俊一), és ezt a pályázatot "előre eldöntöttnek" is tartották [29] [30]. Suzukival való kapcsolata [16. megjegyzés] arra nyúlik vissza, amikor Suzuki 1964-es tokiói olimpia előkészületei miatt a helyi önkormányzatok hivatalából (később önkormányzati minisztérium, jelenleg: Belügyminisztérium) Tokió alelnökévé került, később pedig az Oszakai Világkiállítás irodájának vezetője lett, és amikor Suzuki először indult a kormányzói választáson, Taniguchi a "Tokiót lakhatóbbá tevő társaság" (マイタウンと呼べる東京をつくる会) elnöke volt. Az építészeti körökben kritikák is hangzottak el: "Feladta a saját stílusát és meggyőződését, a modernizmust, és a korábban "kilátástalannak" tartott posztmodernizmust alkalmazta, hogy a tömegek kedvében járjon és megnyerje a pályázatot", vagy "Csak egy magas épületet épített az már meglévő sinajukai felhőkarcolók közé, és nincsenek új ötletei" [31] [32] [33].

Taniguchi Kenzo kevésbé ismert oldala - Nemzetközi projektek és városfejlesztési tervek

https://www.10plus1.jp/monthly/2013/09/issue1.php

Taniguchi Kenzo 1938-1970 A háború előtti időszaktól az olimpián és a világkiállításon át

Taniguchi Kenzo 1938-1970
A háború előtti időszaktól az olimpián és a világkiállításon át
TANGE KENZO 1938-1970
From Pre-war period to Olympic Games and World Expo

A Kulturális Ügyminisztérium Nemzeti Modern és Kortárs Építészeti Archívuma (文化庁国立近現代建築資料館) „Taniguchi Kenzo 1938-1970 A háború előtti időszaktól az olimpián és a világkiállításon át” (丹下健三 1938-1970　戦前からオリンピック・万博まで) című kiállítást rendezi.
 2021-ben, amikor Tokióban megrendezik az olimpiát és a paralimpiát, visszatekintve az 1964-es tokiói olimpiára és az 1970-es Japán Világkiállításra (Oszakai Világkiállítás) (日本万国博物館（大阪万博）), melyekben Taniguchi Kenzo építész vezető szerepet játszott. A Kulturális Ügyminisztérium Nemzeti Modern és Kortárs Építészeti Archívuma (文化庁国立近現代建築資料館) 2014 és 2016 között három évig tartott kutatást Taniguchi Kenzo építészeti munkásságáról, és a diplomatervezésétől a tokiói olimpián és az Oszakai Világkiállításon átívelő pályafutását bemutató kiállítást szervezett. A kiállítás a Hirosimai Békeemlékpark és -múzeum, valamint a Nemzeti Jogi Játékpálya (国立代々木競技場) épületeinek terveit, valamint eddig még soha nem bemutatott saját háza bővítésére vonatkozó terveket és szerkezeti dokumentumokat tartalmaz, melyekkel Taniguchi Kenzo korai életútját tekinti át és elemzi.

Nemzeti Modern Építészeti Archívum
国立近現代建築資料館

4 Chome-6-15 Yushima, Bunkyo City, Tokyo 113-0034, Japan

https://nama.bunka.go.jp/