Az olvasás öröme: Hogyan inspirálják a könyvek a kíváncsiságomat

Az olvasás mindig is a kedvenc hobbim volt. Bárhol is vagyok – a tengerparton, a hegyekben vagy a metrón – mindig van nálam egy könyv. Célom, hogy minden nap legalább 30 percet olvassak. Számomra az olvasás nem csak egy időtöltés; ez egy módja annak, hogy új dolgokat tanuljak, különböző nézőpontokat fedezzek fel, és inspirációt találjak az esszékben és a szépirodalomban.
Nemrég elkezdtem olvasni egy könyvet Erwin Schrödinger-ről, a híres fizikusról. Bár a könyve majdnem egy évszázaddal ezelőtt jelent meg, az ötletei továbbra is befolyásosak olyan területeken, mint a matematika, a tudomány és még a mesterséges intelligencia is. Eddig csak néhány fejezetet olvastam el, de már most lenyűgöz a zseniális gondolkodása.
A könyv Schrödinger bemutatásával kezdődik, és feltárja a természetről alkotott gondolatait, különös tekintettel az ókori görög filozófiára. Ez az aspektus azért érdekel, mert Koreában a filozófiát és a természeti elveket gyakran figyelmen kívül hagyják. Annak megismerése, hogy Schrödinger elméletei hogyan gyökereznek a görög történelemben és még régebbi elképzelésekben, arra késztet, hogy értékeljem a klasszikus tudás értékét a filozófusoktól és a tudósoktól.
Olvasás közben új tudományos szavakat is elsajátítok, mint például a „kvark”, „lepton” és „gluon”. Mivel a szakterületem a nyelvészet, ezek a szavak újak és izgalmasak számomra, különösen az egyedi kiejtésük miatt. Még azt is elképzelem, hogy ha valaha létrehozom a saját márkámat, olyan neveket használhatok, mint a „Quark” vagy a „Lepton”.
Végső soron remélem, hogy a világegyetem kicsi, de jelentős része leszek, mint egy porszem. Ha valaha létrehozok egy helyet vagy egy márkát, azt akarom, hogy a neve tükrözze a tanulás iránti szenvedélyemet és azt, ahogyan az elmémet használom. Az olvasás továbbra is minden nap inspirál, táplálja a kíváncsiságomat és a kreativitásomat.

Nature and the Greeks and Science and Humanism, Cambridge University Press (1996)

Four Lectures on Wave Mechanics, Delivered at the Royal Institution, London, on 5th, 7th, 12th, and 14th March, 1928

What Is Life? The Physical Aspect of the Living Cell is a 1944 science book written for the lay reader by the physicist Erwin Schrödinger. The book was based on a course of public lectures delivered by Schrödinger in February 1943, under the auspices of the Dublin Institute for Advanced Studies, where he was Director of Theoretical Physics, at Trinity College, Dublin. The lectures attracted an audience of about 400, who were warned "that the subject-matter was a difficult one and that the lectures could not be termed popular, even though the physicist’s most dreaded weapon, mathematical deduction, would hardly be utilized."[1] Schrödinger's lecture focused on one important question: "how can the events in space and time which take place within the spatial boundary of a living organism be accounted for by physics and chemistry?"

In the book, Schrödinger introduced the idea of an "aperiodic solid" that contained genetic information in its configuration of covalent chemical bonds. In the 1940s, this idea stimulated enthusiasm for discovering the chemical basis of genetic inheritance. Although the existence of some form of hereditary information had been hypothesized since 1869, its role in reproduction and its helical shape were still unknown at the time of Schrödinger's lecture. In 1953, James D. Watson and Francis Crick jointly proposed the double helix structure of deoxyribonucleic acid (DNA) on the basis of, amongst other theoretical insights, X-ray diffraction experiments conducted by Rosalind Franklin. They both credited Schrödinger's book with presenting an early theoretical description of how the storage of genetic information would work, and each independently acknowledged the book as a source of inspiration for their initial researches.